Vajda József személyes története alapján számunkra is tanulság, hogy mindegy honnan, milyen szektorból jössz, ha hiszel magadban, az általad teremtett minőségben, kitartó vagy, akkor egyedit alkothatsz és megvalósíthatod az álmod! Józsi nem adta fel, saját maga járt utána a pék szakma rejtelmeinek, kitanulta a mesterséget, és azóta is világszínvonalat nyújt pékségeiben (Pékműhely, Szerelmes Levél) a szakmát pedig oktatja. Általa kiváló szakemberekkel gazdagodik ez a ma már hiányszakmának számító iparág.

Hogyan indult a pályafutása?

Szociológusként végeztem a miskolci egyetemen, aztán építőipari területen dolgoztam évekig, kivitelezésben, illetve értékesítésben, multinacionális cégeknél. A vízilabda miatt sokáig éltem Németországban, ott játszottam a német bajnokságban, összesen 20 évig sportoltam aktívan. Mondhatjuk úgy is, hogy külföldről hoztam haza a kenyeret. Az építőipari munkáim által termelődött egy kis tőke, amivel akartam kezdeni valamit. Gondolkoztam, hogy mi az, amibe befektethetnék, mi az, amire mindig szükség van? Az élelmiszer ilyen, ekkor jött az ötlet a pékségre vonatkozóan.

Hol tanulta meg a kenyérsütés fortélyait?

A kenyér lelke a kovász, erről sokat olvastam interneten, külföldi oldalakon is. Nem találtam igazán péket, aki ezt a vonalat jól tudta volna képviselni, így magam kezdtem el kitanulni a mesterséget. Az első pékemet az építőiparból hoztam el, bányász volt eredetileg, de megtanulta a pékszakmát. Kezdésnek Budaörsön nyitottam egy kis péküzemet, ahol adalékszer mentes pékárukat sütöttünk eladásra, pékségeknek, szállodáknak. Ez az időszak kb másfél évig tartott, nem volt benne perspektíva, ezért be kellett zárni, és valami mást kitalálni. Feleségemmel úgy döntöttünk, hogy külföldre megyünk, megnézzük, ott hogyan működik, tanulunk, aztán tökéletesre fejlesztjük ezt a mesterséget. Ekkor jártuk be Németországot, Olaszországot, Franciaországot, Ausztriát. Dél-Ausztriában volt egy kis falu ahol egy tényleg nagyon ügyes bio péket ismertünk meg. Kérdeztem tőle, hogy mit csinálna másképp, ha most nyitna pékséget, mert az övé már vagy 20 éve működött. Azt mondta, hogy szerinte a gyártást nem kell elkülöníteni az eladástól, mert a vásárló legyen tisztában avval, hogy egy pékségbe jött és tudjon a pékkel beszélgetni. Nagyon jó ötletnek tartottam, de a szűkös anyagi kereteink miatt csak kicsi üzlethelységben gondolkodhattunk. Így találtuk a Batthyány utcában azt a harmincvalahány négyzetméteres helyet. Emlékszem, amikor megnyitottunk, szépen bejöttek a lakók és mindegyik elmondta, hogy ez itt tönkre fog menni, mert itt soha semmi nem megy! Így indítottuk a feleségemmel a Pékműhelyt 2012-ben, ő adott el, én voltam a pék.

Az elején mindent Önök csináltak, mennyi idő után tudtak bővülni és hogyan találtak jó szakembert?

Fél év, vagy talán még annyi sem! De persze továbbra is gond volt, hogy honnan lesz pék. Hirdetést adtam fel, hogy fiatalokat keresek, nem követelmény hogy pék végzettsége legyen, mert én betanítottam őket. Volt cukrász, informatikus és most is van nálunk olyan, aki matematikát oktatott korábban. Egy volt a lényeg, hogy akarja csinálni, hogy vegye észre a munkát! Először mindenki lent kezdi, elkezd „sütizni”, kipakolja a süteményeket, amiket előre elkészítettünk, kenyérhez még nem nyúlhat, csak figyelhet. Az oktatásban rejlik a siker. Azzal tudjuk felvenni a versenyt, például külfölddel, hogy olyan oktatást végzünk, olyan szakembereket képzünk, akik bőven az európai átlag felett vannak.

Az elmúlt 4 évben hány embert képzett ki?

Kb harmincat, de most is van olyan, hogy eljönnek hozzám, mert szeretnék ezt megtanulni. Van, aki ingyen eljön több hónapig dolgozni. Igazából ez nem nagy szó, mert az a tudás, amit mi adunk, az szerintem úgy rendben van, és nem kell, hogy fizessen, mert ha jó, akkor fizet a munkájával. Az ilyen embernek megtanítunk mindent, mert látszik, hogy szereti, hogy akarja csinálni, és ez becsülendő!

A három pékségben összesen hány emberrel dolgozik?

25 embert foglalkoztatok pillanatnyilag. Szoktam azt mondani, amiért szidnak, hogy aki a pénzért dolgozik, azt nem lehet megfizetni, mert pénzből, számokból mindig van eggyel nagyobb, hanem azt az embert kell jól megfizetni, aki ingyen is csinálná. Azokat az embereket kell megtalálni, akik szeretik, amit éppen csinálni kell és nekik kell annyi pénzt adni, hogy elégedettek legyenek.

Mi a vezetői filozófiája, hogyan tudja motiválni az embereket?

Biztosan kell őket dicsérni, csak nem túl gyakran. Mértékkel. Akkor viszont örülnek. Ha a NASA-nál megkérdezik a takarítónőt, hogy mit csinál ott, akkor azt mondja: „Embert küldünk a holdra!” Aki nálunk dolgozik, az tudja, hogy a legjobb pékárut mi készítjük! Ez a cél! Higgyen abban, amit csinál. Ezt a fajta érdeklődést nagyon nehéz fenntartani. Mi sikeresek akarunk lenni, ami az itt dolgozókat is motiválja, hiszen egy sikeres cégnél dolgoznak, van kedvük bejönni és szívesen végzik a munkájukat, mert ők is részesei a sikerünknek.

Ezek szerint a cég sikeressége egy fontos elem a megtartásban. Van még valami más is?

Több irányba nyitottunk. Például már csinálunk bagettet is, komolyan mondom ennél jobbat még Párizsban sem ettem. Készítünk cukrászsüteményeket, pörkölünk saját kávét, fagylaltot, ezekből is mind a csúcsminőségre törekszünk. Az emberek, ha szakmailag fejlődni akarnak, akkor van rá lehetőség, nap mint nap.

Hogyan lehet fenntartani a folyamatos fejlődést?

Borzasztó nehéz folyamatosan fejlődni és nem is lehet, ugyanazokkal az emberekkel. Ha én valami újat akarok, akkor behozok egy új embert. Úgy nehéz változni, hogy gyerünk, ezt tanuljuk meg. Egy új ember ezt jobban veszi. Kevés az az ember, aki felismeri, hogy változtatni kell és változik is.

Ki az, akinek meghatározó szerepe van az Ön sikereiben?

A feleségemnek és a Jóistennek biztosan! Meg ezen kívül mindenki másnak, akivel valaha az életemben kapcsolatban álltam. Fel kell ismerni, ha valami nem működik, aztán ki kell lépni ebből a rossz helyzetből, legyen az egy házasság, egy rossz üzleti modell, bármi. Ilyen volt a budaörsi üzem is. Észre kell venni, ha nincs növekedő tendencia, nincs fejlődés. És ez nem kudarc. Az a kudarc, ha valaki ezt tovább csinálja. Lehet, hogy a hozzáállás nem jó, vagy az ötlet, vagy a megvalósítás nem jó, vagy akár megvalósítás helye. Akkor változtatni kell!

Van esetleg tanácsa az átlagembernek, aki meg akarja valósítani az álmait?

Ne legyen megalkuvó! Nem biztos, hogy eleinte anyagilag meg fogja érni, de erkölcsileg megérje. Amikor hazamegy, jól tudjon aludni, sőt, örömmel keljen fel! Szerintem az tud sikeres lenni, aki hisz önmagában, hisz abban, amit csinál és megpróbálja azt ésszel csinálni. Ha az ember egy útelágazáshoz ér, a szíve döntsön, az esze pedig tartsa az úton.

Hogyan tudja összeegyeztetni a munkát a családdal, magánélettel?

Nehéz. Azért fontos hogy az ember szeresse, amit csinál, mert akkor nem úgy éli meg, hogy sajnos itt kell lennie, ahelyett hogy otthon lenne. Van egy kislányom, Anna, 2,5 éves. Reggelente mindig megvárom, míg felébred, este pedig igyekszem fürdetésre hazaérni. Nekem is azt kell megtanulnom, hogy ne a pénzért dolgozzak! Ebben nagy segítségem a feleségem. Ő sosem ösztönzött arra, hogy legyen több pékség, legyen nagyobb, legyen több bevétel, sőt! Inkább azt nézi, hogy hogyan tudok többet lenni a kislányunkkal.

Zárásnak még csak annyit hogy van-e valami következő terv?

Igazából sok van. A leglényegesebb, hogy változtatni kellene itthon az oktatáson. Ez a szakma most rettenetesen hiányszakma lett! Európában nem nagyon van ma olyan ország, ahol ilyen lehetőségek vannak, mint Magyarországon. Szerintem itt van Amerika! Csak csinálni kell és hinni benne!

Józsi valóban hittel és meggyőződéssel tesz mindent, számára fontos hogy jó kenyereket és pékárukat készítsen, hiszen ismeri a vásárló és a kenyér lelkét is!